Két fiam van, az egyik 3 éves, a másik 1. Mindketten imádják Thomas, a gőzmozdony és barátai meséit. Van belőlük nagykönyv, kiskönyv, foglalkoztató, matricás album, dvd, és persze kézzelfogható figurák, melyekkel meglehetősen sokat is játszunk. A történetek kedvesek, meseszerűek, jellemzően nem feltétlenül teljesen logikusak, de egy 2-3 éveseknek szóló animációs filmtől ezt nem is várom el. A történeteket eredetileg egy anglikán lelkész írta saját fiainak, és érdekes módon szinte mindegyik részben valamilyen kommunikációs probléma játssza a főszerepet. Nem hallják, egymást, nem figyelnek oda, félreértik egymást, dicsekszenek, irigyek, megharagszanak egymásra. A végén pedig gyakran az apafigura, a Kövér Ellenőr tesz rendet, aki jóságos, és mindig igaza van. Anyafigura viszont nincs, hm, elgondolkodtató.

A gyerekeknek meglehetősen szigorúan korlátozzuk a napi tévézési lehetőséget, 10-20 percet engedélyezünk naponta. Úgy gondolo, hogy ennyit még fel tudnak dolgozni, elméletem szerint a betöltött életkor*10 perc tévézés engedhető meg maximum naponta a gyerekeknek. A tévé ugyanis amellet, hogy információ és szórakozásforrás, butít. Túl sok ingert ad egyszerre, és nem hagy időt a feldolgozásra. Emiatt a feldolgozás feladatát is átveszi a nézőtől, így szájbarágó lesz - gondolj bele, a Columbo film nézésénél akkor is megtudsz mindent, ha nem gondolkodsz közben azon, hogy rájöjj a részletekre.
Mivel így a tévézés kikapcsolja a gondolkodást, arra tanít, hogy tévézve könnyen elérhető szórakoztató időtöltéshez juthatsz. Ezalatt nincs mozgás, nincs igazi információfeldolgozás, sérülhet a realitásérzék, és leáll a gondolkodás - komoly ár ez egy kis szórakozásért.
Külön vicces, hogy odaraknak a műsorokhoz mindenféle korhatárjelző karikákat, mely szerint az adott műsor 12 (18, stb) éven aluliaknak csak szülői felügyelettel ajánlott. Ennek elvileg az lenne a szándéka, hogy a gyerekben filmnézés közben felgyülemlő feszültségeket, kérdéseket fel tudják dolgozni a nagykorúval (szülővel). Gyakorlatilag viszont ez marhaság, senki sem fog filmnézés közben a gyerek lelkivilágával foglalkozni, utána meg pláne.
Amerikában mire felnő egy gyermek, a tévében kb. 18 000 gyilkosságot lát.

Ezért szeretem Thomas és barátait. Egyszer úgy volt, hogy Gordont a roncstelepre viszik, de kiderült, hogy szerencsére mégse. Ez is elég feszültség egy kétévesnek.