"Szülőnek lenni nagy felelősség, és érteni kell hozzá. Furcsa, hogy sem iskolával, sem tantárggyal nem gondoltak az eljövendő apukákra és anyukákra. Ha az ember autót akar vezetni, köteles tanfolyamra járni és vizsgázni. Szinte minden tevékenység gyakorlásához, sőt minden hülyeséghez megfelelő papírt követelnek az embertől. Csak a gyermeknevelésben vagyunk kizárólaga gyerekkori tapasztalatainkra utalva. És előfordul, hogy ez a tapasztalat nem a legjobb."
Jirí Menzel
Furcsa idézet ez. Nem azért, mert nem értek egyet vele, sőt. Inkább azért furcsa, mert ugyanez, ugyanilyen gondolatmenettel nagyon sok embernek eszébe jut. Többek között nekem is, meg volt, ahol egy előadáson a polgármester egy hasonlóval köszöntött, vagy sima beszélgetésekben mondtak nekem nagyon hasonlókat.Jogilag nem kell vizsgát tenni gyermeknevelésből. Ám elmondhatjuk-e felelősségteljesen, hogy amit teszünk, jól tesszük? Én persze igyekszem, gyermekeim a referenciák egyben a munkámra, de tudom, hogy vannak hibáim a gyermeknevelés területén is, és nagyon valószínű, hogy olyanok is vannak, melyekről nem tudok. Így válik a gyermeknevelés kérdése komoly önismereti kérdéssé, melynek tétje a saját kiegyensúlyozottságomon túl a gyermekeimé is.
